5. fejezet - Meglepetések

Lassan nyitottam ki a szememet, verőfényes napsütésre ébredtem. Ránéztem az órámra, már 10 óra volt. Lassan kinyújtózkodtam, felültem és lábaimat a jó meleg nyuszis mamuszomba dugtam, ami remekül ment a Superman-es pizsimhez.

 Lementem a lépcsőn és csak egy kávéra vágytam. A tejért indultam a hűtőhöz, amikor észrevettem, hogy azon egy üzenet vár. Igényes kézírás, közepes méretű betűk:

Szia!
Ne felejtsd az ebédet, a bár címe az előszobában. Ja és két kis meglepetés érkezett neked reggel, az egyiknek biztos örülni fogsz.Megan

Mégis milyen meglepetés és honnan tudjam, hol keressem? Megfordultam a tengelyem körül, szépen lassan és megláttam az egyik meglepetésemet, a nappali ablakából pont látszódott a kocsim. 

Kirohantam az udvarra és ott állt a kis drágaságom. Az én gyönyörű lilás-rózsaszínes négykerekűm. Legalább lesz mivel bemennem ebédelni. Örültem, hogy a kocsit utánam küldte Stan, kedves volt, hogy eszébe jutott.

Most, hogy világos volt, még egyszer végigpásztáztam az erdőt. Magas, sűrű lombú fák, az aljnövényzetben nyíló apró virágok, elég bájos volt. A ház kis előkertjében is aranyos virágok voltak. Visszamentem a házba, amikor megláttam, hogy a lépcső melletti asztalkán egy virágcsokor fekszik. Nagyon reméltem, hogy nem ez a másik meglepetés. Cetli  is volt benne, amin ez állt:

Schuyler,

nagyon örülök, hogy megismertelek. Igaz, hogy tegnap este nem fogadtad el a meghívásomat, de ma örömmel látnálak a báromban, egy ígérem, harapásmentes éjszakára. Feldobnád a napom.
Eric

-Mi a franc?- hitetlenkedtem- Mégis mi a fenét képzel magáról? Legszívesebben letépném a fejét. És már megint magamban beszélek...-Ez egy nagyon rossz szokásom még mindig. Nagyon nagyon dühös voltam, ahogy az orchideákra és fehér rózsákra meredtem, nagyon sok dolog jutott eszembe arról, hogyan pusztítsam el a csokrot és a feladóját. A csokrot végülis nemes egyszerűséggel felgyújtottam, imádtam nézni ahogy szépen lassan elporlad. 

Gonosz lettem volna? Talán egy kicsit. 

Most, hogy ezt elintéztem vissza is térhettem a napirendhez. Ittam egy kávét, megmosakodtam, felöltöztem. Felkaptam a bár címét az előszobában, beleültem az ismerős, vadrózsa illatú kocsimba, maximum hangerőre kapcsoltam a rádiót és Demi Lovato-t énekelve gördültem el a ház elől.

A bár neve, Spencer's volt. Igazi vidéki kocsma. A parkolóban elég sok autó parkolt. Miközben még mindig a csokor virágon agyaltam, beléptem. Szemben bárpult, bal oldalt billiárd asztal, ami viszont pozitívum volt, hogy nem volt odabenn túl nagy füst. 

Valószínűleg főleg helyiek ültek benn, mert mindenki megbámult,a fehér nyári ruhámban, ahogy egy üres asztalhoz indultam, komolyan, mint akik nem láttak még fehér embert. Abban pillanatban, amikor már majdnem feszélyezve éreztem magam Megan termett mellettem. Fekete rövidnadrág és fehér ujjatlan volt rajta.
-Szia!- köszönt hatalmas mosollyal az arcán, ami nem volt túl őszinte. Nem is értettem miért pont pincérnő, gondolatolvasó létére.
-Helló!- üdvözöltem én is, a legbarátságosabb arckifejezésemet magamra öltve.
-Gyere ülj oda a bárpulthoz, ott jobban tudunk beszélgetni.
-Rendben- bólintottam és el is indultam utána. A pult mögött egy sötétbarna hajú és szemű férfi állt, aki elég jóképű volt és váltó. Vagyis bármilyen állat alakját képes felvenni.
-Üdv- köszönt oda, csak úgy mellékesen.
-Dan, ő itt az új lakótársam, Schuyler- mutatott be Megan. Ekkor Dan már egy kicsit jobban odafigyelt rám és pechemre rögtön levágta, hogy nem vagyok jobban ember, mint ő.
-Helló Dan-próbáltam normálisnak tűnni.
-Ismerkedjetek csak, addig kiviszem a rendeléseket, ja és Dan mutasd be Schuyler-t Lafayett-nek is.
-Elképesztő, hogy ez a csaj mennyire pörög- állapítottam meg.
-Ja, gyere- intett ésa kiadó ablakhoz mentünk. Odabenn egy magas, kopasz, néger férfi éppen a hamburgerhúsokat fordította meg. Azonnal látni lehetett, hogy a csávó meleg, ami engem nem igazán zavart, semmi bajom nem volt a melegekkel. -Lafayett, ő itt Schuyler, Megan új barátnője.
-Hali-integettem. Nagy szerencsémre, ő már szívélyesebben fogadott.
-Szia kislány! Örülök, hogy Megan végre talált magának új arcokat is. És imádom a rucidat- mosolygott.

-Köszönöm- villantottam egy hatalmas és verőfényes mosolyt. Lafayett annyira közvetlen volt, New yorkban ilyet nem sűrűn tapasztal az ember. Dan-nel visszaindultunk a pulthoz. Megan ott is termett.
-Hozhatok neked valamit inni?-kérdezte.
-Egy ásványvíz jólesne, köszi. Elképesztő mennyire meleg van.
-Legalább a pia jól fogy- mondta Dan. Megan kivitt még egy pár tálcányi innivalót.
-Csak egyedül vagy ma munkában?- kérdeztem, amint a lakótársam visszatért.
-Igen. Devon, a munkatársam megbetegedett, így ma egész nap egyedül vagyok. Már most félek az esti forgalomtól.
-Ha gondolod be tudok segíteni este - ajánlottam fel.
-Van pincérnői gyakorlatod?- érdeklődött Dan. Úgy látszik ő sem bánná, ha valaki segítene ma este.
-Hát nem valami sok, de van.
-Rendben, akkor 5-től, ameddig bírod- adta ki az utasítást Dan. Megcsörrent a telefonom, Stan volt az.
-Egy pillanat, de ezt muszáj felvennem- kimentem a parkolóba és beültem a kocsimba, nem akartam, hogy bárki is hallja mit beszélek.
-Szia Stan!- vettem fel a telefont.
-Schuyler, szia! Lenne egy kis feladatom számodra- üdvözölt a főnököm.
-Azt hittem maga az itt tartózkodásom is feladat- kotyogtam közbe.
-Akkor tegyük fel, hogy ezt most meg sem hallottam. A közeli városban Sheverportban van egy vámpírbár. Nem kell minden egyes vámpírral végezned, tudom, hogy erre gondoltál.-És tényleg erre gondoltam, túl jól ismer.- Csak körbe kéne nézned, hogy milyen állapotok uralkodnak, főként a körzet sheriff-je körül kéne szaglásznod egy kicsit.
-Jajj!- hogyan tolakodhat be ez az Eric folyamatosan az életembe?- Tudom, hogy utálod ha ezt kérdezem, de nem csinálhatná ezt valaki más- kérdeztem panaszos hangon.
-Nem- válaszolta Stan ridegen.- Még ma este menj oda. És vigyázz, mert a Nap testvériségének tagjai, mostanában a bár körül ólálkodnak és minden vámpíristát és vámpírt elkapnak akit csak érnek.
-Ugye nem gondolod komolyan, hogy elkapnak?Most vérig sértettél.
-Schuyler, erről még nem most akartam veled beszélni, de az utóbbi időben, pár tündét is elkaptak vadászat közben.
-De, de mégis hogyan?- kérdeztem ledöbbenve.
-Damon, a te drága, hogy is mondjam, barátod besúgó lett és minden egyes nem vele egyetértő tündét ki akar nyíratni. Elmondta annak a Peter Crashburg-nek, hogy vannak tündék és hogy hogyan lehet megfosztani minket az erőnktől. Az utóbbi egy hétben 3 vadászt kaptak el- mondta Stan gyászos hangon.-Sky, Sky itt vagy?
- Persze. Vigyázok magamra meg minden, de most mennem kell, majd este hívlak, hogy mi volt. Szia.- És kinyomtam a főnökömet. Damon, hát megint összeakadunk. Ő volt a klentri-m. Teljesen le voltam dermedve. 

Nem hittem el, hogy ismét ott voltam, összetört szívvel, amiatt a bunkó miatt, akitől akármennyire is akartam, nem tudtam szabadulni. Bármit is csinált, az a hülye fejem mindig megbocsájtott neki és soha nem tudtam ellentmondani. Egy csókjával vigasztalt és engesztelt ki. Egy szavával vett rá olyan dolgokra, amiket soha életemben nem akartam volna megtenni. 

Meglepődtem, amikor vízcseppek estek a kezemre. Sírtam, sírtam, amiatt az istenverte tünde miatt, aki nem is érdemelte meg. Pár percig átengedtem magamat a fájdalomnak, majd letöröltem a könnycseppeket az arcomról és visszamentem a bárba. Olyan volt, mintha egy álomba csöppentem volna, kaptam egy egyenruhát Dan-től és kiszolgáltam az embereket. Végig mosolyogtam, de nem voltam magamnál. Ekkor odajött hozzám Megan, egy magas, igen jóképű, szőke férfi társaságában:
- Schuyler, ő itt a bátyám Jace- mutatott be minket egymásnak. Egy újabb bemutatás.
-Szia Jace!- próbáltam normálisnak tűnni, de még mindig az előbbi telefonbeszélgetés hatása alatt álltam.
- Üdvözöllek a mi kis városkánkban, ha esetleg körbevezetésre lenne szükséged, a rendelkezésedre álok- mondta ezt olyan hangsúllyal, hogy csak egyféleképpen tudtam értelmezni: Te vagy itt az új lány és szívesen lefeküdnék veled, szólj ha magányos vagy.
-Köszönöm az ajánlatot, de már találtam magamnak idegenvezetőt- feleltem. Mindketten elképedve néztek, nem hitték el. Komolyan ennyire gyámoltalannak néztem ki? Most, hogy jobban megnéztem hasonlítottak egymásra. A szőke hajuk, a kiskutya szemeik és persze Jace-ben is volt tünde vér, bár nála ez csak a külsőben nyilvánult meg. 

Ahogy körbepillantottam a bárban, a nők nagy része majd felfalta a szemével Jace-t. De voltak ott haragos pillantások is, úgy látszik ő volt Mr. Mindenkivel-lefekszem.
-Bocsi, de most mennem kell, kezdenek az emberek türelmetlenek lenni- szabadkoztam. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy még jópofiznom is kelljen.

11-kor hazakéredzkedtem. Dan megköszönte, hogy eddig is besegítettem. Már amúgy sem voltak túl sokan. Hazavezettem és magamra öltöttem a vadászós szerkómat, máris egy kicsit jobban elememben voltam. 

Elterelődtek a gondoltaim Damon-ről, csak a következő feladatra összpontosítottam. Szűk piros ruha, neccharisnya, combcsizma, kilónyi smink, ennyi látszódott, de a csizmáimban tőrök, combomra karók voltak erősítve. Ezüstből készültek, amik égették a vámpírok bőrét, de a hegyük fa volt, ugyanis csak azzal lehetett kinyírni őket. 

Ezenkívül voltak még nálam dobócsillagok és ezüst hajtűk voltak a hajamban. Magamhoz vettem aprócska fekete táskámat és elindultam "dolgozni". Mire autóba ültem már nem is járt a fejemben Damon. Írtam még egy gyors sms-t Megannek, hogy minden rendben és már száguldottam is Sheverport felé. 

Vigyázz szemfogadó, mert itt jön Schuyler Van Alan...