Pörögtem nagyjából egy órát. Asztalról asztalra, rendelésről rendelésre. Időközben elkezdődött a meccs és minden férfi a tévé képernyőjére ragadva döntötte magába a sört. Voltak hangosabb és csendesebb társaságok.
A leghangosabb társaság természetesen az én asztalaim egyikénél ült. Nyolc férfi ült ott és már vagy hatodszorra vittem ki nekik az italokat, kezdtek eléggé ittas állapotba kerülni. Egy tálcával közeledtem feléjük és már hallottam, ahogy füttyögnek. Azt nem tudtam, hogy vajon nekem szól-e vagy a következő körnek, csak azt tudtam, hogy a következőt már Dan fogja nekik kihozni.
Odaértem és elkezdtem lepakolni a tálcát, amikor az egyik bunkó megfogta a fenekem. Rögtön felment bennem a pumpa. Mégis hogy képzeli?? Indulatosan fordultam meg és a két keze máris a melleimen. Dan azt mondta, hogy a kocsmában nem verekedünk, így nem pofozhattam fel, pedig jól esett volna.
-Mi van cica, nem szoktak fogdosni?- kezdte a tapizós csávó ledöbbent arckifejezésemet látva. Vetettem rá egy elbűvölő mosolyt, majd a kezemben lévő söröskorsó tartalmát szépen a fejére csorgattam. A haverjai nem bírták abbahagyni a röhögést, a csávó meg nem hitt a szemének. Sarkon fordultam, de elkapta a kezem. Visszafordultam, már lendítettem a karomat, de az én kezem helyett az övé ért célt hamarabb. Áúú... Ember létére elég nagyot ütött. Az arcomhoz kaptam a kezem és reméltem, hogy pirosodott be nagyon a keze helye, de tudtam, hogy kár reménykedni.
-Akkor most távozzon kérem!- szólalt meg egy hang a hátam mögött. Dan volt az.
-Én vagyok itt a vendég,és ez a csaj a fejemre öntötte az italomat!- Védekezett a még mindig a kezemet szorongató seggfej.
-Letapizott. Még jó hogy leöntöttem!-Tiltakoztam.-Most pedig engedje el a karomat, kérem!- Amikor nem engedett kirántottam a kezemet az övéből.
-Kérem távozzon, vagy durvább eszközökhöz folyamodok- mondta Dan halálosan nyugodtam, a csávó pedig nem akarta megvárni, így lassan kiment a kocsmából.
-Köszi Dan!- Hálálkodtam.
-Semmiség-mondta, majd visszament a pult mögé. Hátramentem a raktárban lévő kis személyzeti mosdóba. Az arcomat tanulmányoztam. Belilulni ugyan nem fog, de elég piros volt, ahogy sejtettem. Pár percre tettem rá hideg borogatást, majd visszamentem és ismét belekezdtem a felszolgálásba.
Közben párszor kedvesen rámosolyogtam Danre és beszélgettünk pár szót. Kezdtem azt hinni, hogy akár egyszer majd barátok is lehetünk.
Nem kellett sok idő és a körzet seriffje, Eric Northman is megérkezett. Már csak ez kellett a hangulatomnak. Tudtam előre, hogy meg fog jelenni, de azért el tudtam volna viselni, ha mégsem jelenik meg. Leült Willhez és Dawnhoz. Mosolyt ragasztottam az arcomra és az asztalukhoz léptem.
-Mit hozhatok?-Eric felnézett és egy kicsit megdöbbent, hogy ott talált. Nem számított rá. De ez csak pár másodpercig látszódott az arcán. Utána felöltötte szenvtelen álarcát.
-Egy üveg szintetikus vért szeretnék, cicuska- Tudta, tudta, hogy gyűlölöm ha becézgetnek.
-Will, hozzak nektek még egy kört?- Nem adtam meg neki az örömöt, hogy lássa, bármilyen hatást is válthat ki belőlem.
-Persze- mondta Will, de nem igazán figyelt. Az elemzésemben volt elmerülve. Kezdtem magam úgy érezni, mint egy kísérleti patkány, akinek minden egyes mozdulatát figyelik. Visszamentem a pulthoz, de amikor visszafordultam, láttam, hogy a három vámpír máris veszekszik valamin. A mellettük lévő asztal éppen szabad volt. Odamentem az asztalmosó folyadékkal és hallgatóztam. Nagyon el voltak egymással foglalva, észre se vettek.
-Nem engedem el Megant!- mondta Will indulatosan.
-Ezt egyenlőre nem te döntöd el- mondta Eric úgy, hogy az biztos sértő legyen.
-Megan az enyém, nem bánthatod!- Csapott az asztalra.
-Nem akarom bántani! De Annabell a királynőd és ha ő elrendel valamit akkor azt kell tenned. Én mindössze közvetítem a feladatot. - Mondta és megrántotta a vállát.
-Nem megyek bele abba, hogy több száz vámpír közé dobd!- Will már vicsorgott én meg szidtam magam, hogy lemaradtam a beszélgetés elejéről.
-Mi is ott lennénk, nem lenne védtelen.
-Mert te annyira megbízható vagy- ironizált ezúttal Dawn, de amikor Eric villogó szemekkel nézett rá, hirtelen nagyon érdekesnek találta az asztal mintázatát.
-Tudod mit? Kérdezzük meg Megant is. Legyen ez az ő döntése- zárta le a beszélgetést Eric. Vajon miről van szó? És arra a helyre én is el tudok menni, hogy vigyázzak Meganre? Visszaértem a pulthoz és kivittem a vámpírok rendelését.
-Idehívnád Megant?- kérdezte Will.
-Persze- mondtam kedvesen. Körbenéztem a kocsmában és amikor megláttam Megant épp egy asztaltól tartott a raktárba. Utána mentem és a mosdóban értem utol. Épp a haját csinálta.
-Szia Schuyler! Na hogy bírod?-Érdeklődött. Jó volt a hangulata, mosolygott és csacsogós hangulatban volt.
-Meg vagyok. Bár a lábaim kezdik felmondani a szolgálatot- Képes voltam kilométereket futni, de az egész estés fel alá toporgás elég fárasztó volt.
-Már csak egy óra és végeztünk- mondta Megan biztatóan és kifelé indult.
-Várj! Will és Eric beszélni szeretne veled. A négyes asztalnál ülnek- közöltem vele gyorsan, de igyekeztem komolyan nézni rá.
-Mégis mi a fene van már megint?- Láttam rajta, hogy kezd elege lenni a vámpírok ügyeiből.
-Nem tudom, de helyezkedj úgy, hogy a szomszéd asztaltól majd én is halljam- adtam ki az utasítást.
-Rendben- egyezett bele a lakótársam, bár nem valami boldogan.
Megan odaért az asztalhoz és egy szívélyes mosoly kíséretében adott puszit Willnek és intett Dawnnak. Ezután ráfintorgott Ericre. Miközben az üres asztal felé tartottam, jót mosolyogtam ezen.
- Mit akartok?-Kérdezte.
-Ülj csak le- mondta Eric és a maga mellett lévő helyre mutatott. Barátnőm kelletlenül foglalt helyett a magas vámpír mellett.
-Siessetek, mert éppen dolgozok- mondta Megan.
-A világ vámpírjai minden ötvenedik évben összegyűlnek. Ez a Magnum consilium,vagyis a nagy tanács. Ez egy titkos tanácskozás, csak a vámpírok és azok meghívottjai vehetnek rajta részt. Itt intézik a vámpírok a peres ügyeiket, a házasságaikat, szerződéseiket. Annabell, Louissiana királynője szeretné, ha te is ott lennél. Más vámpírok nem vámpír vendégeiben kellene olvasnod- vágott bele a közepébe Eric.
- De ez veszélyes- szűrte a fogai között Will.
-És mit kapnék én, ha azt mondanám elmegyek?- érdeklődött Megan. Bele fog menni. Ettől féltem. Arra a gyűlésre tünde még egyszer sem jutott be. A vadászok bármit megadtak volna a bejutásért. De ha Megan elmegy, én nem tudok vele menni, nem tudom megvédeni és kevés a gyűlésnél veszélyesebb hely van egy részben tünde gondolatolvasó számára.
-10.000 dollár lenne a fizetséged. És a királynő állja az utazás és a ruházkodás költségeit.- Megan szeme elkerekedett az összeg hallatán. Szegény lány, folyton pénz szűkében volt. Nagy volt a háza, hogy egyedül fenntartsa. Már többször is dolgozott vámpíroknak, de a pénz, amit kapott mindig elment a ház karbantartására. Szegénynek bele kellett mennie. Jött az ősz, a sok eső és beázott a ház teteje. Ezt onnan tudtam, hogy a város ácsával beszélt a ma este folyamán.
-Mikor kellene mennem? Mennyi időre? És hova?- Kérdezte. Bocsánatkérő tekintetet vetett Willre. Tudta, hogy a ő nem akarja, hogy elmenjen. Tudta, hogy veszélyes lesz és annak is tudatában volt, hogy én le fogom tépni a fejét, hogy belement ebbe, ami tényleg megfordult már a fejemben. Értettem az okait, csak nem voltam képes elfogadni.
-Két hét múlva. Az esemény egy hetes. A helyszínt pedig csak az utolsó pillanatban kell megtudnod. Nem akarjuk, hogy kellemetlen meglepetések érjenek minket- mondta Eric. Kellemetlen meglepetésen vajon a vadászokat értette? Valószínű.
-Rendben, elmegyek- mondta Megan én meg a fejemre csaptam. Most mégis mi a fenét fogok csinálni?! Lakótársam visszaállt a munkába, majd én is követtem. A vámpír társaság pár perc múlva távozott. Eric elégedetten, Will meg majd felrobbanva. Gondolom ma este még meg fog jelenni Megannél, hogy lebeszélje. Én is meg akartam próbálni, de valamiért úgy éreztem, hogy ez nem fog menni.
Zárás után fogtam a táskámat és Megannel együtt léptem ki a Spencer's kijáratán. Nem szólalt meg, nem akart vitába keveredni, én pedig a fejemben gyűjtögettem az észérveket arra, hogy lebeszéljem. Amikor beültem a kocsimba megcsörrent a telefonom. Ugyanolyan volt, mint a régi. Mindig volt otthon egy tartalék, általában fél évente elpusztítottam egyet.
-Igen?
-Szia Schuyler! Itt Stan.-Helló főnök!
-Megtudtuk a vámpírok gyűlésének időpontját és be tudunk juttatni téged, meg három általad választott tündét.-Hallottam Stan hangját. Belevágott a közepébe. Semmi udvariaskodás, mint például, hogy vagy Schuyler? Ugye nem esett semmi bajod az elmúlt napokban. Sajnálom, hogy nem küldtem senkit, vagy valami ilyesmi. Hallottam, hogy rettentően izgatott. Még sosem sikerült ez neki, egyik előző életében sem.
-Ez most komoly? Amúgy is beszélni akartam erről veled. Megannek is meg kell jelennie. Annabell szeretné, ha ő lenne a füle, a nem halott társaságokban.
-Hagytad, hogy Megan belemenjen?!-Kérdezte a főnököm szemrehányóan.
-Mégis mit kellett volna tennem? Ráugrani az asztalra három vámpír társaságában és a fülébe ordibálnom, hogy ne, nem teheted ezt, mert a vesztedbe rohansz! Ma este akartam vele beszélni, de így már nem szükséges, mert ott leszek és vigyázok rá.
-És ha nem lesz arra időd, hogy őt pesztráld? Felderítened kell menni!
-Ha én választom az embereim, mint ahogy az előbb mondtad, akkor majd olyanokat választok, akik képesek vigyázni rá.
-Schuyler, egyszer a sírba viszel! Két nap múlva kérem az embereid névsorát. Kérd meg Angelát, hogy keverjen neked és az embereidnek olyan bájitalt, amitől vámpírszagotok lesz. Két hét múlva indul a repülőtök San Fransiscoba. Az infókat majd később még küldöm. A héten még beszélünk- mondta Stan, majd letette a telefont. Szóval megyek a gyűlésre. Már tudtam, hogy kiket viszek magammal.
Azt a három tündét, akikben a legjobban megbíztam. Roshont, Angelát és Claret. Holnap amúgy is megyek a hozzájuk. Lehet elviszem magammal Megant is, hogy megismerkedjenek.
Hazafelé hajtottam és azon gondolkoztam, milyen álcát öltsek majd a a vámpírok gyűlésén. Egy hét múlva születésnapom van, utána héten pedig küldetés. Én meg még azt reméltem, hogy majd pihenhetek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése