Másnap mindketten nagyon sokáig aludtunk és élveztük, hogy ott volt számunkra egy egész hétvége, amit semmittevéssel tölthetünk. De még mielőtt bűntudatunk támadt volna kitakarítottuk a házat. Rengeteget beszélgettünk mindenféle dologról. Például, hogy mit kezdenénk, ha megnyernénk a lottót vagy hogy mi álmaink munkája. Aztán délután kifeküdtünk a napra és élveztük a meleget. Kiderült, hogy mindketten imádunk napozni és bár Megannek sikerült még egy kis színt szereznie, én ugyanolyan fehér maradtam. Ezt például utáltam a tünde létben. Irigyeltem, hogy Megan napsütötte bőre milyen jól néz ki a szőke hajához.
Amikor már alkonyodni kezdett, nagy nehezen kirángattuk a garázsból a grillsütőt és beüzemeltük. Fél óra múlva már ínycsiklandó illatok szálltak a sercegő csirkemellek felől. Megan csinált hozzá salátát, valamilyen családi recept alapján készült hozzá a szósz és amikor megkóstoltam, komolyan életem legjobb salátája volt. Besötétedett, mire mindent bepakoltunk a konyhába és én nekiálltam mosogatni. Napközben megbeszéltük, hogyan osztjuk fel a házimunkákat, így váltásban mosogattunk és főztünk. A saját fürdőszobánkat mi tartottuk rendben, a kertet pedig együtt ápoltuk.
Az idézőjelesen tevékeny napunk után egyszerre rogytunk le a kanapéra és ötleteltünk, hogy milyen filmet nézzünk. Miután döntöttünk, kopogtatást hallottam.
-Szia Will!- nyitottam neki én ajtót, egy nem túl szívélyes mosoly társaságában. Megan épp nasit csinált filmezéshez. Igazából mindketten majd ki pukkantunk a sok kajától, de a filmhez kell valami rágcsa.
-Helló Schuyler! Nem rád számítottam...
-Én is örülök, hogy látlak- mosolyogtam negédesen.-Megan, Will van itt!-kiabáltam be a konyhába. Egy kis zörgés és némi szitkozódás után barátnőm már ott is termett.
-Szia szívem- mosolygott és csókot váltottak. Szavam se lehetett, de azért megugrott a gyomrom, ahogy néztem őket.-Gyere be!- mondta Megan és félreállt a bejáratból. A nappaliba mentünk és mind leültünk, Megan és a vámpírja szorosan egymás mellé, én pedig egy kissé távolabb tőlük.
-Csak nem egy pizsibulit zavartam meg- mondta Will, amikor meglátta a bekészített DVD-t és a pokrócokat, meg zsepiket.
-Csak filmezni készültünk- mondta Megan, miközben Will mellkasára hajtotta a fejét. Hirtelen végtelenül magányosnak éreztem magam. Nem volt egy férfi sem az életemben, aki annyira szeretett volna, mint Will Megant. És hogy kit képzeltem el magam mellé? Akkor senkit, mert mind a kettő hímnemű, akihez eddig közelebb kerültem, hát ha nem is becsaptak, de eléggé megsértettek.
-Akkor nézzünk filmet- mondta Will, én meg nem győztem tágra nyitni a szemem.
-Ez egy eléggé csajos film- jegyeztem meg, hátha elhúz.
-Nem akartam megzavarni semmit, csak gondoltam meglátogatlak... titeket- mondta. Nem akarta azzal megsérteni, hogy csak Meganre kíváncsi és ezt értékeltem, de azért kedves, hogy próbálkozik.
-Még meggondolhatod magad- mondtam, miközben a tévé felé irányítottam a kapcsolót.
-Nyugodtan- mondta, én meg elindítottam a filmet. Nem tudtam igazán figyelni, mert folyton gondolkodtam. Hihetetlen, hogy nem tudom kikapcsolni az agyam. Először is, vajon Will tudja, hogy tünde vagyok? És ha tudná mit lépne? És azt tudja-e, hogy Megan is az részben? Ha igen, akkor ezért van vele vagy tényleg szereti? Mennyire bízhatok Ericben? Ki fogja adni a titkomat? Vagy ezen már túl is van? Mennyire kell félnem tőle és amúgy is mi a fenét keres ő a Wonderland-ben? Ezernyi kérdés, amire nem tudok választ adni. Legszívesebben ordítottam volna, de az akkor elég érdekes lett volna. Végül azzal foglaltam le magam, hogy a filmben lévő dalokat dúdoltam halkan.
A következő nap még eseménytelenebb volt. A szobámban voltam és a még maradék ki nem pakolt cuccaimat rendezgettem. Előző este a film után fáradtságra hivatkozva vonultam fel a szobámba. Fogalmam sincs, hogy Will mikor ment el, de Megan nagyon sokáig aludt, így ott-tartózkodásom óta először én csináltam reggelit.
Semmi extrát csak gofrit, de jobb, mint a semmi. Végtelenül unatkoztam, így fogtam magam és elindultam futni a ház körüli erdőbe. Békés volt. Mindig is imádtam a természetben lenni. Kábé fél óra múlva találtam egy kis tisztást, ahol gyakoroltam egy kicsit a varázserőmet. Mind a négy elemmel tudtam gyakorolni, mivel egy kis patak csordogált a tisztás mellett. Annyira jól elszórakoztattam magam, hogy észre se vettem, hogy besötétedett. Nem mondom, hogy nem tévedtem el párszor, de azért elég gyorsan visszataláltam Megan házához.
-Merre voltál?-kérdezte Megan.
-Csak futottam egy kicsit az erdőben- válaszoltam, miközben levettem a cipőmet.
-Egész nap?- kérdezte. Persze, a halandók manapság egyre kevésbé viselik el a természetet. Ezt például imádtam az új környezetemben, nem volt az a beton és fém rengeteg, mint New Yorkban.
-Találtam egy tisztást és ott időztem délután.
-Köszi a gofrit- mosolygott Megan. Vacsiztunk, tévéztünk és lefeküdtünk. Eltelt a vasárnap is. Sajnos egyre közelebb kerültem a nem várt a naphoz, a kedden esedékes születésnapomhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése